Gyanús előjelek - ahogy a történetem kezdődött

Hónapok óta már vizsgálatról vizsgálatra jártam, mivel mindkét lábam a szokásosnál jobban dagadt a kompressziós fáslizástól függetlenül. Folyamatosan tele voltam vízzel és fulladtam, ha lépcsőn felfelé vezetett az utam. Nagyon sokszor és szinte egyik pillanatról a másikra ment a hasam, alig volt étvágyam és gyorsan elteltem az étellel. Hiába a vizsgálatok, az állapotom már annyira leromlott, hogy bicegtem a bal lábamra és az epekövemmel is meggyűlt a bajom. A háziorvosom javaslatára elmentem egy sebészhez, hogy konzultáljunk epekő eltávolításról. Súlyom miatt nem tudta kézzel kitapogatni az epekő pontos helyét és méretét, így a sebész elküldött egy hasi ultrahangvizsgálatra. Elmentem a vizsgálatra, aminek során megállapították az epekő helyét és méretét, majd a radiológus tovább vizsgálódott, mivel nagy mennyiségű hasvizet talált. Felfedezte ennek az eredetét is: petefészek tumor, ami már hatalmas méretűre növekedett. Arra, hogy szó szerint mi hangzott el, már nem emlékszem, csak arra, hogy azonnal keressem fel a nőgyógyászomat, és adjam át neki ezt a leletet. Majd rákérdezett az orvos nevére is és egyből mondta, mekkora szerencsém van, a doktor úr pár éve már onkológus is, csak menjek bátran hozzá, a legjobb kezekben leszek.

 

Ahogyan a diagnózissal szembesültem

Sírtam, sírtam és sírtam. El voltam keseredve, hogy ennyi vizsgálat után miért csak most tudtam meg, hogy ilyen bajban vagyok. Hiába voltak a jelek, senki nem gondolta, hogy mindezt a petefészek tumor okozza. Szerencsére a nőgyógyász-onkológusom gyorsan kézbe vette az irányítást és már másnap elkezdtük a műtét előkészítéséhez a szükséges vizsgálatokat. Egy hónappal később, 2011. december 5-én már túl voltam az első nagy műtéten, Debrecenben.

 

Ami a legtöbb erőt adta – aki a legtöbbet segített a betegutam során

Első időszakban az akkor 20 éves fiamra számíthattam, aki hirtelen felnőtt a feladathoz. Támogatott mind fizikailag, mind lelkileg. Az élettársammal a műtét előtt 4 hónappal ismerkedtem meg. A távolság sem volt neki akadály, hogy mindenben támogasson, bíztasson. 2012. július 6.-án hozzá költöztem az ország másik felébe, Tátra. 2012 márciusában rátaláltam egy segítő csoportra, ami a Simonton módszerrel foglalkozik, ami egy imaginációs technika betegeknek. Ez nagyon hasznos volt az évek során, mindenkinek ajánlom a tanfolyam elvégzését.

A betegutamon sok kivételes tudású orvossal ismerkedtem meg, akik felismerték, hogy gyógyulni akarok, és ezért mindent meg is teszek.

 

Amilyen kezeléseket kaptam

Az első műtétem során eltávolították a méhemet, petefészkeimet, az ágyéki és hasi nyirokcsomókat, valamint a májamról egy cseresznye méretű áttétet.

Azután kaptam hat kemoterápiás kezelést. Másfél évig tünetmentes voltam.

2014 februárjában egy rutin CT vizsgálat során a májamon, a véna cavan találtak áttétet. 2014 áprilisában megműtöttek, ekkor is Debrecenben, de sajnos a tumort nem sikerült eltávolítani. Kockázatos lett volna, mert egy vastag éren helyezkedett el. Ekkor ismét kaptam hat kezelést, majd a SOTE-n volt egy újabb sikertelen műtétem. Majd megint kaptam két kemoterápiás kezelést, ezután a CT megállapította, hogy a tumor továbbra is a helyén van és újból növekszik.

2015 júniusában és szeptemberében illetve 2016 decemberében három alkalommal kaptam RFA kezelést. 2017 augusztusában egy PET CT kimutatta, hogy a tumor újból növekszik, de a mérete miatt már az RFA kezelés nem alkalmazható. Ekkor újabb két kemoterápiás kezelést kaptam, majd egy újabb sikertelen műtét következett a SOTE-n. Ezt ismét kilenc kemoterápiás kezelés követte, miközben beültettek egy orvosi portot is, mert a vénáim már nem bírták a kezeléseket.

2018. június 27-én befeküdtem az OOI sebészetére, majd másnap megműtöttek. A műtét során komplikáció, majd szepszis alakult ki, július 16-án leállt a szívem hat percre, így másnap újból megműtöttek. Kifertőtlenítettek és július 24-én ébredtem a kómából. Mindent, de mindent újra kellett tanulnom. 2019 februárjában egy kontroll CT vizsgálat során kiderült, hogy újabb áttétek alakultak ki a hashártyán és a májon. Mondanom sem kell, hogy újabb hat kemoterápiás kezelést kaptam. Sajnos ezek már nem hatottak a tumorokra. Egy újabb műtét lehetőségét a sebész elvetette, így nem volt más választásom, csak a palliatív kezelés. Mikor idáig eljutottunk én úgy döntöttem, hogy visszamegyek Debrecenbe és részt veszek egy harmadik fázisú kísérleti programban. Először hat kemoterápiás kezelést kaptam, de mivel nyolc hét alatt 21 %-kal nőttek a tumorok, így a gyógyszer kísérleti ágára kerültem és ott vagyok 11 hónapja.

 

Ahol most tartok – ahogy most érzem magam

Nemrég voltam Debrecenben kontrollvizsgálaton. A megfigyelt öt tumor növekedése előbb lassult, mostanra leállt, az utóbbi három hónapban a tumormarker értékem folyamatosan csökken. Bizakodom és reménykedem, hogy ezzel a gyógyszerrel kapok még annyi időt az élettől, hogy a fiam gyermekét, az unokámat majd a karjaimban tartsam. Még élni akarok és mindent megteszek érte, hogy a párommal minél több időt tölthessünk együtt és nem csak az orvosi várótermekben, hanem a vízparton pecázás közben, vagy a sziklára túrázva az erdőn keresztül.

 

Amit minden nőnek üzenek

Minden gyanús tünet esetén forduljon orvoshoz, évente menjen el nőgyógyászati szűrésre és kismedence ultrahang vizsgálatra. Az nem lehet kifogás, hogy nem ér rá, vagy nincs ideje, mert ennél a betegségnél az a legfontosabb, hogy még korai szakaszban diagnosztizálják. A korán felismert betegség életet menthet.